Oklevél, bizonyítvány vagy tanúsítvány?

Mit adhat ki jogszerűen egy felnőttképző?

A kérdés azért érzékeny, mert az „oklevél” és a „bizonyítvány” megnevezés a magyar jogrendszerben jellemzően végzettséghez, szakképzettséghez, szakképesítéshez vagy tudományos fokozathoz kapcsolódik. Egy felnőttképzési tanúsítvány viszont önmagában nem ilyen okirat.

1. Van-e egységes jogszabály az okiratok elnevezésére?

Nincs egyetlen olyan általános jogszabály, amely minden képzési területre egységesen besorolná, hogy pontosan mikor használható az oklevél, bizonyítvány vagy tanúsítvány elnevezés.

A szabályozás ágazati logikát követ:

a felnőttképzésben tanúsítványról beszélünk,
a szakképzésben oklevélről, szakmai bizonyítványról és képesítő bizonyítványról,
a felsőoktatásban oklevélről,
a bizonyítvány és oklevél általánosabb fogalmi értelmezéséhez pedig kapaszkodót ad a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény.

A 2001. évi C. törvény 2. § (3) bekezdése szerint a bizonyítvány, illetve oklevél az alap-, közép- vagy felsőfokú végzettséget és ezekhez kapcsolódó szakképesítést, szakképzettséget, illetve tudományos fokozatot tanúsító okirat. Ez a rendelkezés nem kifejezetten a felnőttképzők okiratkiállítási jogosultságát szabályozza, de fontos fogalmi támpont: az „oklevél” és „bizonyítvány” megnevezés jogi környezetben nem semleges marketingkifejezés.

2. Mit mond a felnőttképzési törvény?

A felnőttképzőre közvetlenül a 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről irányadó.

A törvény 13/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felnőttképzési jogviszony megszűnésekor – ha arra a képzés elvégzésére tekintettel került sor – a felnőttképző a képzés elvégzésének igazolására a képzés követelményeit teljesítő résztvevő részére a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszerében tanúsítványt állít ki.

A 13/B. § (2) bekezdése azt is rögzíti, hogy ha a képzéshez jogszabályban meghatározottak szerint vizsga kapcsolódik, akkor a tanúsítvány a vizsgára jelentkezés feltétele.

Ez a felnőttképzők szempontjából kulcsfontosságú: a törvény nem „oklevélről”, nem „bizonyítványról”, nem „diplomáról”, hanem kifejezetten tanúsítványról rendelkezik.

3. Mit kell tartalmaznia a felnőttképzési tanúsítványnak?

A részletszabályokat a 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet tartalmazza.

A rendelet 22. §-a szabályozza a tanúsítvány tartalmát. A felnőttképzési tanúsítványon szerepelnie kell többek között annak, hogy:

a tanúsítvány szakképesítést és szakképzettséget nem tanúsít,

valamint annak is, hogy:

a tanúsítvány munkakör betöltésére nem, tevékenység folytatására jogszabályban meghatározott esetben jogosít.

Ez a kötelező tartalmi elem világosan elhatárolja a felnőttképzési tanúsítványt az olyan okiratoktól, amelyek államilag elismert végzettséget, szakképzettséget vagy szakképesítést igazolnak.

4. Miért nem szerencsés az „oklevél” szó használata felnőttképzésben?

A felnőttképzők részéről gyakori érv, hogy az „oklevél” elnevezés szebb, ünnepélyesebb vagy piacképesebb. Megfelelőségi szempontból ez azonban kockázatos.

Az „oklevél” a magyar jogi környezetben tipikusan végzettséghez vagy szakképzettséghez kapcsolódik. Ha egy felnőttképző olyan képzés végén ad „oklevelet”, amely valójában csak felnőttképzési tanúsítvánnyal igazolható, az megtévesztő lehet a résztvevő, a munkáltató vagy akár egy hatóság számára.

A fő kockázat nem pusztán az elnevezés, hanem az, hogy az okirat azt a látszatot keltheti: a résztvevő államilag elismert végzettséget, szakképesítést vagy szakképzettséget szerzett.

5. Mi a különbség a felnőttképzési tanúsítvány és a szakképzési okiratok között?

A szakképzésben más szabályok érvényesek. A 2019. évi LXXX. törvény a szakképzésről 15. §-a kifejezetten nevesíti az oklevelet, a szakmai bizonyítványt és a képesítő bizonyítványt.

A 15. § (1) bekezdése szerint a szakma megszerzéséről kiállított oklevél, illetve szakmai bizonyítvány államilag elismert középfokú végzettséget és szakképzettséget tanúsít, és egy vagy több foglalkozás valamennyi munkakörének betöltésére képesít.

Ez alapvetően más joghatás, mint amit a felnőttképzési tanúsítvány jelent. A felnőttképzési tanúsítvány nem tanúsít szakképzettséget és szakképesítést, míg a szakképzési rendszerben kiállított oklevél vagy bizonyítvány meghatározott esetekben államilag elismert végzettséget, szakképzettséget vagy szakképesítést igazol.

6. Adhat-e a felnőttképző „saját oklevelet” vagy „elismerő oklevelet”?

Ez a leggyakoribb gyakorlati kérdés.

A biztonságos válasz: a felnőttképzési tevékenység elvégzésének jogszabály szerinti igazolására tanúsítványt kell kiállítani. Ha a felnőttképző ezen felül valamilyen emléklapot, részvételi lapot vagy belső elismerő dokumentumot szeretne adni, annak elnevezése, tartalma és megjelenése nem lehet megtévesztő.

Különösen kerülendők az alábbi megnevezések:

oklevél,
bizonyítvány,
diploma,
képesítő oklevél,
szakképesítést igazoló okirat,
szakmai bizonyítvány.

Ezek használata akkor különösen kockázatos, ha az adott képzés nem tartozik olyan jogszabályi rendszerbe, amely az adott okirat kiállítására feljogosítja a szervezetet.

7. Mit javasolt használni a gyakorlatban?

Felnőttképzőként a jogszerű és legbiztonságosabb megoldás:

A képzés végén kiállított dokumentum címe legyen: „Tanúsítvány”.

A tanúsítványt a felnőttképzés adatszolgáltatási rendszerében kell kiállítani az Fktv. 13/B. § szerint, és annak tartalmának meg kell felelnie a 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet 22. §-ának.

A tanúsítvány szövegében nem szabad azt sugallni, hogy a résztvevő:

államilag elismert végzettséget szerzett,
szakképzettséget szerzett,
szakképesítést szerzett,
automatikusan jogosult valamely munkakör betöltésére,
hatósági engedélyhez kötött tevékenységet önállóan végezhet.

Utóbbi alól csak akkor lehet kivétel, ha külön jogszabály kifejezetten így rendelkezik.

8. Megfelelőségi ellenőrzőlista felnőttképzőknek

Kötelező:

A felnőttképző a képzés elvégzésének igazolására a FAR-ban tanúsítványt állít ki az Fktv. 13/B. § (1) bekezdése alapján.

Kötelező tartalmi elem:

A tanúsítványon szerepelnie kell annak, hogy a tanúsítvány szakképesítést és szakképzettséget nem tanúsít, valamint munkakör betöltésére nem, tevékenység folytatására pedig csak jogszabályban meghatározott esetben jogosít. Ennek alapja a 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet 22. §.

Kockázatos:

Az „oklevél”, „bizonyítvány”, „diploma” vagy ezekhez hasonló megnevezések használata felnőttképzési tanúsítvány helyett vagy mellett, ha a dokumentum megtévesztő módon végzettség, szakképzettség vagy szakképesítés megszerzését sugallja.

Magas kockázatú:

Olyan dokumentum kiadása, amely azt a látszatot kelti, hogy a felnőttképző államilag elismert szakképzettséget, szakképesítést vagy végzettségi szintet igazoló okiratot adott ki, miközben erre nincs jogszabályi felhatalmazása.

9. Röviden: mit mondjunk a résztvevőknek?

A kommunikációban érdemes egyszerűen és pontosan fogalmazni:

„A képzés elvégzéséről a felnőttképzési jogszabályok alapján tanúsítványt állítunk ki. A tanúsítvány a képzés teljesítését igazolja, de önmagában nem tanúsít szakképesítést vagy szakképzettséget.”

Ez megfelel a felnőttképzési jogszabályi logikának, és csökkenti a megtévesztő tájékoztatás kockázatát.

Összegzés

A felnőttképzők számára a legfontosabb szabály: a felnőttképzési tevékenység elvégzésének igazolására tanúsítványt kell kiállítani. Ennek közvetlen jogalapja a 2013. évi LXXVII. törvény 13/B. §-a, tartalmi szabályait pedig a 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet 22. §-a tartalmazza.

Az oklevél és bizonyítvány megnevezések használata nem általánosan tiltott szóhasználati kérdésként kezelendő, hanem megfelelőségi kockázatként. Ezek az elnevezések más oktatási-szakképzési jogviszonyokban meghatározott joghatással bírnak, ezért felnőttképzésben csak rendkívüli körültekintéssel, megtévesztésre alkalmatlan módon használhatók.

A biztonságos gyakorlat: FAR-ban kiállított „Tanúsítvány”, a jogszabály szerinti kötelező tartalommal.